Budapesttől hatvan kilométerre, a Nógrád megyei Bánkon nyaraltatott Leveleki Eszter 1938 és 1978 között gyerekeket. Négy évtized, több mint nyolcszáz résztvevő, rengeteg emlék, számtalan napló, fotó és dokumentum. A bánki gyereknyaraltatás mára fogalommá vált: a hely, a szereplők, a játékok, a szokások, a becenevek, a barátságok és a klasszság. A bánkiság.

A második világháború, a Rákosi-rendszer, az 56-os forradalom, a Kádár-korszak évtizedei keretezik a történetet. A korszak politikai viharai be is szűrődtek a nyaraltatás mindennapjaiba, meg nem is. A háború előtti reformpedagógia szellemében kialakított nyaraltatás résztvevői többségükben középosztálybeli családok gyerekei voltak. Az 1950-es évektől a hivatalos pedagógia és az úttörőtáborok mellett, azok ellenében a bánki nyaraltatás egyfajta pedagógiai kísérletnek számított, amely a korszakra jellemzően informális, féllegális módon szerveződött, és erős személyes kötelékeken alapuló kisközösségként működött. A nyaraltatás gyakorlatában a spontaneitás, az individuális és közösségi kreativitás, a közösség együttes élményformáló ereje volt meghatározó. A Kádár-korban a működés már szubkulturális jellegű volt, és kifejezetten ellenkultúraként definiálta önmagát, amely leginkább a két háború közötti polgári miliő és értelmiségi lét jellemző stratégiáin alapult. A nyaraltatást leginkább az ellenállás és a kompromisszum kultúrája, az elit pozíció fenntartása, a befogadás, az elfogadás és a kirekesztés gesztusai jellemezték; tudatosan erősítette az értelmiségi szerepkör elsajátításának finom mechanizmusait, mindezt a gyermekkor élményén, jellegzetes játékain, tevékenységein és dokumentációs eljárásain keresztül.

A bánki nyaraltatás négy évtizede négy eltérő korszakot jelöl, amelyekben tükröződik a két háború közötti városi magánnyaraltatás átalakulása, a második világháború, a sztálinizmus és a Kádár-korszak – a modern gyermekneveléssel kapcsolatos piaci térre való betörés, Pipecland megalapítása, kiszélesítése és aranykora, majd a lezárás, az örökösök és az utódok. Az első korszakokban kialakultak és megerősödtek azok a hagyományok és sajátosságok, amelyek Bánk védjegyeivé váltak: a játékok, a hősök, a mitológia, a komoly játék, ezek szimbolikája és tárgykultúrája. Eredeti, kreatív, bátor, extrovertált, közösségben gondolkodó gyerekek és kamaszok világa volt ez a Bánki-tó partján kialakított demokratikus játéktérben, amely egyszerre volt valódi és fiktív, szellemes és vad, megtartó és kirekesztő, véges és végtelen. Egyszerűen: klassz.