Nyaraltatás, gyerekköztársaság

A két világháború közti magánnyaraltatások a tehetősebb városi polgárság, a polgári gyerekkor magától értetődő részét képezték. Noha a gazdasági és politikai viszonyok változásával a nyári vakáció kitöltésének lehetőségei is megváltoztak, a magánintézmény-rendszer (ahogy a bánki vakáció is) elsősorban a városi jómódú családok gyerekeit célozta meg. A kommunista párt az úttörőmozgalom révén egységesítette és minden gyerek számára hozzáférhetővé tette a táborozás tapasztalatát, a magánintézmények zömét felszámolta. A bánki nyaraltatást formálisan egy „szülői munkaközösség” működtette, ezért legális maradhatott még a sztálinizmus idején is. Az államszocializmusban azon kevés intézmények egyike volt, amely továbbra is a háború előtti urbánus polgári kultúra otthona maradt.

Gaudiopolis a zugligeti Pax Gyermekotthonban működő gyerekköztársaság volt 1945 és 1950 között. Vezetője Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt, aki úgy döntött, hogy a háború alatt bújtatott árvák számára gyermekállamot alapít. Gaudiopolis, azaz Örömváros önfenntartó volt (bár a Svájci és a Dán Vöröskereszt segítette őket), a gyerekek a tanulás mellett iskolát és sportpályát építettek, gyümölcsöt termesztettek, és műhelyekben dolgoztak, könyvtárat alapítottak, és maguk szervezték kulturális életüket. Alkotmány és törvények szabályozták a rendet, pénzük a Gapo-dollár, vicclapjuk pedig a Gapo Matyi volt. Gaudiopolis polgárai szerepeltek a Valahol Európában című filmben, és történetük Szántó Erika filmrendező munkáiban több alkalommal is megjelent.