A bánki nyaralás július elejétől augusztus végéig tartott. A gyerekek két turnusban érkeztek, egyszerre körülbelül harmincan-negyvenen, háromévestől 14 évesig, fiúk (bocsok és medvék) és lányok (boszik) vegyesen. Leveleki Eszter koncepciója szerint a fiúk mindig többségben voltak, ami meghatározta a nyaraltatás keretét adó játékok hangulatát és habitusát. A fiktív „külső” ellenségekkel (például kalózokkal, banditákkal, sellőfarkú kullancsokkal) vívott harcok, a számháborúra és csatákra épített szerepjátékok nagyon karakteresen mutatták Bánk első korszakának szimbolikus világát. A bánki mindennapok szerves részei voltak a különféle versenyszámok, mint a szilvamagköpés, a sínenjárás, a gombfoci, a körbemámor és a némasági verseny. A játékok és a versenyek mellett kiemelt szerepe volt az ünnepnapoknak: a július végi Anna-bálnak, az augusztus 20-i „nemzeti ünnepnek”, valamint a négyévente, a „kinti világgal” párhuzamosan megrendezett, de jellegzetes bánki versenyekből álló olimpiának. Az ünnepeken születő dalok, játékok, műsorok némelyike később legendássá vált, és része lett a rendkívül erős, több generáción keresztül örökített hagyományrendszernek, ami erősítette a közösség fennmaradását. Bánk megteremtette saját ideális karakterét: a klassz, tehát eredeti, vagány és kreatív közösségi gyereket. A klasszság hivatalos elismerése, a „bánki Nobel-díj” a medvesapka volt, amelyet a nagy ünnepek alkalmával kaphattak meg azok, akiket Eszter néni érdemesnek tartott rá.

A vakáció nemcsak nagy eseményekből, hanem akkurátusan felépített mindennapokból is állt. A játékok és az élet hétköznapi rendje hozta létre azt a sajátos univerzumot és minitársadalmat, amelyet a gyerekek Pipeclandnak neveztek. Az államforma az alkotmányos monarchia volt, királlyal és régenssel, minisztériumokkal, törvényekkel, intézményekkel, mint az állami operaház, a nemzeti színház és a gyerekek által szerkesztett újsággal, a Bánki Béka Brekegivel.

A nyaraltatás reformpedagógiai elveken alapult, így nem csupán a szabadidő megszervezését vállalta, hanem nevelést is. Figyelmet fordított a nyaralók komplex fizikai, szellemi, lelki fejlődésére, emellett erős, kreatív, aktív, de normatív közösséget épített. Ez a gyerekek által teremtett koedukált, bár alapvetően fiús normákra épített, többgenerációs szimbolikus világ volt a bánki vakáció valósága.

„Mindig törekedtem arra, hogy az egyéniség, a másság tiszteletben tartása mellett közösséget formáljak. Az egyéniség, az önállóság nagy érték, de a közösség jó légköre a nyaraltatás célja.” (Leveleki Eszter)