Eszinemeszi



„Hogy mikor született az ötlet, nem tudom, de tény, hogy zavart a gyerekek finnyáskodása és a válogatás, meg az ilyen megjegyzések: a nagymamánál sohasem kell megenni a tökfőzeléket, az anyukámnál le tudom alkudni, de ha apukám otthon van, akkor nincs pardon, meg kell enni. Talán innen származik az eszinemeszi ötlet. Rendszerint még Pesten egy-két jól rajzoló gyerekkel előre elkészítettük a vázlatot, és Bánkon kitöltöttük. […] megmondtam nekik: jól gondoljátok meg, melyik az az étel, amelyiket képtelenek vagytok elfogyasztani, ezzel szemben válasszatok egyet, amelyik a legkedvesebb (habostorta, gesztenyepüré kizárva). Ez nagyon fontos, mert a nyaralás időtartama alatt egyszer biztosan asztalra került a kedvenc étel. A nemeszi alatt első helyen a tökfőzelék, másodikon a kelkáposzta volt, az eszi rovatban első a rántott csirke, második a palacsinta és a szilvás gombóc lett, s ez a sorrend lényegében minden évben ismétlődött. A táblázatban szereplő egyetlen nemszeretem ételt a gyereknek nem kellett megennie, helyette kapott egy körítést, és Marcsi sütött hozzá valamit.” (Leveleki Eszter)