Saját világ



A pipeclandi utópia a gyerekek számára megérkezésük pillanatától valósággá vált. A nyaraltatás negyven évében gazdag hagyományrendszer alakult ki, minden bánki gyerek tisztában volt azzal, hogy itt tradományok vannak, és a tradományok különleges tiszteletet érdemelnek. A nyaralásnak saját ideje és saját tere volt: Pipecland hivatalos területe egyszerre kötötte össze és választotta el a nyaralást és a nyaralókat a valóságos világtól. Az életet egész nyáron a pipeclandi polgárok által alkotott törvények és a házirend szabályozták, a közösségi létet rengeteg apró, de komolyan vett rítus alapozta meg, amelyek meghatározó szerepet játszottak a bánkiság megalkotásában. Pipeclandnak saját zászlója volt, amely szimbolikusan egybefogta a tavat és az erdőt, azokat a helyszíneket, amelyek a gyerekek által készített térképen is szerepeltek. A zászló és a térkép jelölte a helyet, az ünnepek az időt és a ritmust, a nevek és a csak ott használt szavak a saját külön világot.

„Örök törvény, hogy amit meg tudunk nevezni, attól már nem is félünk, azzal szabadabban bánhatunk, magunkénak érezhetjük. Mindez nemcsak a tárgyakra, de személyekre, gyerekekre is vonatkozik.” (Leveleki Eszter)