Háborús sérülés



„1945-ben egy légitámadáskor nagyon megsérültem, és akkor a Bélaváry-Burchard Erzsébet vezette jóléti intézmény óvodájába mentem. Ő a nagy Montessori növendéke és követője volt. Magyarországon ő volt az egyetlen, aki Montessori Máriánál tanult. Itt dolgoztam 1950-ig, amíg a főváros át nem vette ezeket az óvodákat, s engem mint erre a munkára alkalmatlant el nem küldtek. 1950-től mint kisiparos játékok tervezésével és kivitelezésével foglalkoztam, otthon dolgoztam, így megoldható volt a kezem egy újabb kezelése, amely tíz hónapig tartott, és amelynek eredményeképpen ma jól tudom használni. 1952. április 1-től mint óraadó nevelő helyezkedtem el újra. Szerettem volna a pályámon maradni, de sajnos idegileg nem győzöm a nevelői munkát. Jelenleg megint kezelés alatt állok, és szeretnék olyan munkakörben elhelyezkedni, amely mellett megoldható a kezem kezelése, és mely nem jár olyan nagy idegmunkával, mint a pedagógusi munka.” (Leveleki Eszter)