Karancslapujtő



A nyaralásokhoz számos legendás történet kapcsolódik. Ilyen Karancslapujtő is. Karancslapujtő nógrádi bányászfalu Salgótarján közelében, saját focicsapattal. A bánkon nyaraló gyerekek nagy focisták és nagy drukkerek voltak, de leginkább budapesti csapatoknak szurkoltak. A hatvanas évek elején egy esti szobafőnöki ülésen Hábi (Háber Ferenc) a Nógrádi Népújságot lapozgatta, amelyben a megyei futballbajnokság listáján megpillantotta Karancslapujtő nevét. Mesebeli csapatnév! És ahogy Bánkon lenni szokott: mindenből játék lett. Kitalálta, hogy szurkoljanak a megyei tabella utolsó helyén álló Karancslapujtőnek, és ezt egy-két nap alatt el is érte a gyerekek között. Néhány nap múlva a közeli Romhányban játszott a csapat, ahová átmentek szurkolni a bánki nyaraló gyerekek. Hábi betanított rigmusokat, a gyerekek pedig transzparenseket festettek. A bánkiak váratlan szurkolása nagy feltűnést keltett: sem a hazai színekben játszó romhányiak, sem az idegen színekben játszó lapujtőiek nem tudták, mire fel a szeretetteljes és elszánt szurkolás. A bánkiak kitalálták, hogy ők a Karancslapujtői Bányász Baráti Kör Budapestről érkező szurkolói csapata. Lelkesedésük eredményeképpen a lapujtői csapat soha nem látott játékot játszott. A későbbiekben a szurkolótábor több alkalommal követte csapatát, Lapujtőn egy-egy meccs alkalmával házaknál szálltak meg, vagy a helyi iskola tornatermében aludtak.

A szurkolók már első alkalommal ajándékot kaptak csapatuktól: egy lapujtői bányászjelvényt, amely a totemfal egyik ereklyéje lett. A karancslapujtői kirándulás hagyománnyá vált, sőt: kiváltságnak számított. A szobafőnökök és az idősebb fiúk év közben is kapcsolatot ápoltak a lapujtői csapattal. Nem tudni, hogy a bánki szurkológárda miatt alakult-e így, de a karancslapujtői csapat egyre jobb és jobb eredményeket ért el a megyei tabellán: 1967-ben megnyerte a megyei bajnokságot, és az országos bajnokság harmadosztályában játszott. A csapat budapesti képviselője Hábi lett. Néhány évvel később a csapat kiesett a harmadosztályból, és visszakerült a megyei osztályba, de a bánkiak emlékezetében, a nyaraltatás hagyományos rendjében a mai napig élénken jelen van a lapujtői történet és a szurkolói nóta: „Jó időben, rossz időben Lapujtő a csapatunk. Összeszoktunk, és azóta egyre többet drukkolunk. Lapujtő a csapatunk, akkor is, ha kikapunk. Lapujtői drága gyerekek, hej! Egyre több gólt lőjetek!”