Himnusz

„14 éves voltam, amikor írtam egy dalt Bánkról, mert szerettem, és alig vártam, hogy újra nyár legyen. Egy bánki barátom meghallgatta, és azt mondta: Tudod mit? Legyen ez a Himnusz! Elénekeltem a népnek, és rövid időn belül meg is tanulták. Évekkel később, amikor Gábor fiam is pipeclandi polgár volt, egy augusztus huszadikán megérkeztem Bánkra. Mielőtt a nagy, ünnepi program elkezdődött volna, mindenki felállt, és énekelni kezdték a Himnuszt. A Himnuszt, amit én írtam. Nem tudom elmondani azt az érzést, amely akkor – felnőttként, már harminchoz közeledve – elfogott. 16 év telt el közben, de íme: Bánk él, őrzi a hagyományait, és engem sem feledett el.” (Körner Andrea Andi baba)

A mi hazánk hős Pipecland,
nem hagyjuk el soha,
még akkor sem, ha itt az ősz,
és vár az iskola.

A hegy, a rét s a bánki tó
mind mosolyogva vár,
hogy mulassunk mi nagyon jól
egy egész nyáron át.

S a háborúnak nagy sora
mind érted volt, Király,
hogy megvédjük az országunk
az ellenségtől már.

És vándor, hogyha erre jársz,
gondolj mindig ránk,
hogy e haza, hős Pipecland
szeretettel vár.