Eszter trónja



„½ 5-kor gyors uzsonna, és aztán kivonultunk a rétre. Csodás látvány! A zsinórlabda rudak sárga virágzásban, és köztük gyönyörű zöld girlandon nemzetiszín szalagok lógtak. Ezzel szemben félkörben a padok. Ezek közt pont középen egy szék mint főhely, az én helyem. Nagyon megtisztelve éreztem magam. Velem szemben egy kis magaslaton két virágcsokor között az »ALAPKŐ« (megtekinthető nálam), jelképe a bánki nagy gyerektársaságnak, a nagy családnak, ahol az ősi (ősanya) szerepét játszom, és a ragasztó »malter« vagyok. Az alapkő előtt a BÁNKI KUPA, gyönyörű faserleg, melyet minden héten más gyerek őriz, miután megfelelt annak a követelménynek, amelyet arra a hétre szabtunk. […]” (Leveleki Eszter, naplóbejegyzés, 1943. 31. nap, délután)

„1966. 3. nap, július 4., hétfő
Vacsora előtt átadtuk Eszter néninek a SZÉKET

A SZÉK
Reggel Dévi 2 jelentkezőt kért. Én és Krapcsák tornacipőt, hosszúnadrágot húztunk, és elindultunk fát vágni. A kivágott fákat leháncsoltuk. Ekkor mondta meg Dévi, hogy Eszter néninek akar egy bírói széket csinálni. Még nagyban tartott a csendespihenő, amikor Dévi kihívott, hogy segítsek neki. A fa nagy része már megszáradt, munkára alkalmas volt. A fákba léket ütöttünk, majd próbáltuk összeállítani. Tiba is segített nekünk. Összeszögeltük, hogy megnézzük, hogyan áll. Nem volt erős a tartása, ezért keresztbe tettünk két fát. A lépcsők beillesztése után fellélegeztünk, a nagyja már kész. Uzsonna nélkül dolgoztunk tovább. Az ülőkét a fák széthasításával csináltuk. Vacsora közben került sor a leleplezésre. Eszter néni nagyon örült, hogy végre jól láthatja az egész polgárságot.
Csiba 2 éves bánki”