Elitizmus



A hatvanas évektől Bánk népszerűsége érezhetően növekedett. Híre szájról szájra terjedt a budapesti értelmiségi elit családok körében. A gyerekek nagyobb része visszajáró nyaraló volt, az új jelentkezők sokszor évekre várólistára kerültek, vagy „protekcióval” jutottak el Bánkra. Az állami támogatás nélkül, piaci alapon működő bánki nyaraltatás a korabeli átlagfizetésekhez képest nagyon sokba került, ezért csak szűk réteg engedhette meg magának, hogy Leveleki Eszternél nyaraltassa gyerekeit: Bánk egyre exkluzívabbá vált. Míg az ötvenes években nem volt meghatározó tényező a szülők foglalkozása, a hatvanas évek végén a gyerekek nagyobb része elit értelmiségi és művészcsaládokból érkezett. Ez az adottság a játékok tartalmát és a közösség belső értékeit is átalakította: a korábbi vad játékok mellett egyre nagyobb szerepet kapott a gyerekek intellektuális, művészi kreativitása, a klasszikus műveltség, az ehhez fűződő bensőséges-ironizáló viszony. Az intellektuális töltet egyúttal az „átlagemberekkel”, az „úttörőtáborok népével” szemben megélt kiválasztottságtudattal járt együtt. Az első évtizedekben a gyerekek nem hozhattak magukkal otthonról pénzt, drága játékokat és ruhákat, hogy a szülők társadalmi helyzete ne határozza meg a gyerekek közösségbeli státusát. A hatvanas évekre ez a szabály az egyenlők kiváltságává vált: a nyaralás magas költségei és a szülők társadalmi elismertsége miatt már nem volt számottevő különbség a nyaralók között.

„Hozzánk nagyon sok tehetséges és különc gyerek jött le. Olyan közösség alakult ki, amely nem lefaragta őket, hanem kiépítette a személyiségüket. Tehetséges gyerekeinkből híres úszó, sportoló, mérnök, újságíró, rendező, diplomata, karmester lett. Arra is vigyáztam, hogy a különc gyerekeket ugyanolyannak tekintsem, mint a többit. Ő persze nem olyan, mint a többi, de minden igyekezetemmel azon voltam, hogy úgy üljön le, mint a többi gyerek, ne könyököljön például az asztalra, amikor eszik.” (Leveleki Eszter)

„A valósághoz az is hozzátartozik, hogy kb. 1970-től Eszter néni – talán kezdődő betegsége miatt, vagy egyszerűen csak belefáradva a sokévi munkába – egyre gyakrabban választott kevésbé rátermett segítőtársakat is. Ezzel egyidejűleg a frissen bekerülő gyermekek kiválasztásában is fokozatosan az eddigiektől eltérő szempontok játszottak szerepet. Régebben az egészséges lelkületűek közé helyezett kevés számú problémákkal sújtott gyereket, ekkoriban a felállás lassan megbillent: a sok sztárszülő elkényeztetett csemetéje kedvezőtlen változást idézett elő, a »bánkiság« rovására.” (Eörsi László Lacos)