Leveleki Eszter



Leveleki Eszter 1917. október 10-én született Felsőgallán (ma Tatabánya része). Édesapja Löventritt Andor vegyészmérnök, cementgyári igazgató, édesanyja Molnár Julianna (Dudus néni) tanítónő volt. Zsidó származású apja 1937-ben vette fel a református vallást. A család egy ága Leveleki praedicatummal, nemesi előnévvel rendelkezett. Őket Mikszáth Kálmán is említi A gavallérok című kisregényében: „Molnár de Levelek, Mutatják e levelek” – írja. Ez az előnév lett 1934-től Eszter és fiútestvére családi neve. Eszter iskoláit Budapesten végezte: a Lajos utca 34.-ben járta ki az elemit és a polgárit, majd a Szent Orsolya-rend Szent Angéla Tanítónőképzőjében kapott jeles minősítésű tanítónői oklevelet 1936-ban.

Eszter életútja jellegzetes 20. századi női életút: a budapesti közép- és nagypolgárság által fenntartott magánintézmények és filantróp kezdeményezések keretei között alakította ki pedagógiai hitvallását. A háború idején a gyermekmentő mozgalmak illegális világába húzódott vissza (például Sztehlo Gábor evangélikus lelkész mellett dolgozott). Az ötvenes években a „szocialista gyermek nevelésére alkalmatlannak” minősítették, a pedagógiai állásoktól távol tartották. Pedagógiai tevékenysége a háború után is magánterekbe szorult. Élettörténetében a második világháború utáni, kommunista Magyarország és a bánki gyereknyaraltatás privát státusa izgalmas feszültséget teremtett.

„Vidám, okos, szerintem nagyon okos életet éltem, amelyben volt munka, volt szórakozás, volt vidámság, volt szomorúság, szóval minden, ami az élethez kell. Volt élmény. Hogy én a pedagógiai munkámban olyan tudtam lenni, amilyen voltam, az nagyon sokban köszönhető a szülői háznak, a családi légkörnek, amelyben nevelkedtem.” (Leveleki Eszter)